Az első étel a blogon nem lehet más, mint mindannyiunk legfontosabb élelmiszere a kenyér. Régen az asszonyok feladata volt a kemencében sütött, több napi előkészülettel megalapozott, friss kenyér felszolgálása. Manapság, elrohanunk a boltba és levesszük a polcról. Anno egy kenyér akár 4-5 napig is elállt. Ma, jobb esetben 2 nap után már nem ízlik, hála a tömegtermelésnek!
A kenyér eredete mondákban, eposzokban, vallásos szövegekben írásos formában megtalálható a mezopotán, asszír, egyiptomi, görög, római írásokban. Megjelenik a fáraók sírjainak díszes falán, a görög frízek életképeiben. A keresztény vallás különös tiszteletet adott a kenyérnek. A vallási szertartásokon a kovásztalan kenyér – az ostya – Jézus testét szimbolizálta.
Augusztus 20. nemzeti ünnepünk, melyet az Új Kenyér Ünnepeként is ünneplünk. Az Új Kenyér Ünnepét 1949 óta ünnepeljük. Bár bevezetése politikai akarat és nem szokás vagy néphagyomány útján történt, a "mesterséges hagyomány" találkozott a szélesebb rétegek értékrendjével, így elfogadott hagyománnyá vált ünneplése. Az ünnep jelképe a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér.
A friss, ropogós kenyér nélkülözhetetlen része a hazai konyháknak. Megpróbálunk mi, magunk sütni egyet. A számtalan recept közül érdemes először egy könnyebbet választani! Például:
Alapok:
1kg liszt
1 tojás
1 ek só
1 ek olaj
1 kk cukor
1,5 dkg élesztő
kevés Rama sütőmargarin
Elkészítés:
Az élesztőt kevés langyos vízben 10 perc alatt feloldom. A liszt+só+cukor+olaj+Rama egy tálban kerül összedolgozás alá, majd az élesztőt beleöntjük és annyi langyos vízet öntünk hozzá, amennyit a liszt felvesz.
A tésztát összegyúrjuk és kb. 2 órát melegen kelesszük. Majd ismét dolgozunk rajta és megint állni hagyjuk. A tetejét, tojással megkenjük, hogy fényes legyen.
Végül sütőben, 200-210 fokon kb. 30 percig sütjük.
Íme, pár kép és video:
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
